Tempora mutantur et nos mutamur in illis

...nagyon szép és nyugodt volt. Minden úgy "ment", ahogyan annak mennie kellett. Ok-ok, kicsit késtem munkahelyemről (megint), de mindig(!) belótolom az "elvesztegetett" időt. (Nem tehetek róla, hogy éppen túrják a Hősök tere és az Állatkert környékét!) Pl.: még mindig ben vagyok... Igaz most per pillanat nem a munkámmal foglalkozom, de úgy gondoltam (ebédidő gyaránt - mert ugye az sem volt nekem még, nagyon), hogy írok egy kicsit. Szeretek írni. Szeretem gondolataimat "letudni" (azaz "kitudni") fejecskémből.

Egész nap esett az eső - és nem keveset kellett kint szaladgálnom. Nem baj - legalább jól összeszidtam magamat, hogy nem hoztam magammal sapkát/sálat/kesztyűt. Persze kedvenc esernyőmre ügyeltem, amit egyszer majdnem a CBA-ban hagytam (miközben nagyban pakolásztam összefele), aztán meg majdnem az 1-es villamoson hagytam (felakasztottam az ülések melletti korlátra, hogy csöpögjön szépen le - és ne vizezzen össze). No, de utóbbi esetben már idejében észbe kaptam, nehogy otthagyjam.

Szerda van s mégis olyan hétvégi feelingem van. Miért? Hétfőn szabadságon voltam, ezért logikusan keddi feelingnek kéne, hogy legyen... ...bonyesz (bonyolult) ez az élet (életérzés?).

Hogyha egy szóval kéne fogalmaznom a mai napomat, akkor azt mondanám, hogy harmónikus. Harmónia - milyen szép szó! S, hogyha angolosra venném (a magyar szó kiejtését), akkor valami ilyesmi volna: "her monia". "Her" = nőnem. "Mónia" az meg olyan feminim hangzású... ...leszbikus? *muhahaha* Leszbikus napom lett volna? Ez vicces - de ezzel nem viccelődünk. Egy szóval a mai napom "szép" volt.

Igaz, tisztában vagyok vele, hogy még itt fogok dolgozgatni minimum egy órát, aztán gyorsan haza (enni, hogyha időm engedi) s sipirc tovább, dolgozni (rendezvényszervezés). Szóval ma is, mire ágyba kerülök, az legalább éjfél lesz. Nem unatkoztam ma.

Érzéseimmel is kibékültem, mert normális szituációk léptek fel... ...nem okozott külön nyugtalanságot senki sem és senki sem! Sőt mi több! Miközben rohantam be a MÁV központba, a 14-es villamos (amin utaztam) kigyulladt (legalábbis olyan égett szag volt, hogy az emberek menekültek róla). Egy megálló a 105-ös busszal s leszálltam a Béke téren, ahol banki ügyeimet el tudtam végezni - amit már... ...egy jó ideje halogattam, mert állandóan itt voltam, dolgoztam, szervezgettem, honlapokat csináltam, kórházban dekkoltam, gyógyulgattam - tartottam az iramot az élettel. Most már csak egy jó kis kiadós buláj (buli) kéne. ...de azt most egyelőre nem nagyon szabad(na). Maximum "mérsékelten" s úgy, hogy idejében ágyba kerüljek (egyedül és alvási szándékkal). Most ez jó is nekem - nem kell több.

Sokáig úgy éreztem magamat, mint egy zombi a budapesti ködben. Most legalább úgy érzem magamat, mint egy ember a hideg őszi-, szeles- és esős időben. Ma is majd megfagytam. De szerencsére nem tettem azt, mert meleg vagyok (mármint a szervezetem) és (egyelőre) még nem vagyok az az igazán "nagydarab" típusú" ember. No de, ha majd az leszek (pozitív gondolkodás), akkor aztán legnagyobb ellenségem lesz: a hideg. Több bőrfelületem lesz, mely fázhatna? *hihi* Ez hülyeség... ...viszont mostani célom, kórházolgatás után: visszaerősödni (plusz még jobban) és úgy kinézni, mint... ...a barnahajú herceg a fekete lovon. Ó fekete lovacskám...

Viszont most, hogy hamarabb hazaérjek nem húzhatom itt az időt - pedig szívem szerint most sokat bírnék-, sok mindenről írni. Nem tehetem! Hív a természet, azaz hív a munka, s utána pedig éhes gyomromat megtöltve haladok tovább - de erről már írtam. Úgyhogy: Goodbye! STOP