Tempora mutantur et nos mutamur in illis

...ezeket a csodálatok képeket & szöveget hozzá. :) Nagyon tetszenek, köszönöm!

...hát igen, megírtam, hogy nagy dolgot tett: 3 lányt felnevelt!

Gondoltam... ...ma, ezen az esős napon összeszedek pár idézetet. Reggel még 7-ágra sütött a Nap, gyönyörű volt... ...aztán meg olyan szomorú is volt, mert láttam a távolban, hogy tökre szürke az ég... ...hogyha le kéne írni... ...előttem a Nap ragyogott s duplán előttem már elnyelte a köd a hegyeket. Jó is volt a kedvem reggel -most is az- s eljutottam idáig, hogy bölcs emberek gondolatait összevakarjam. Idézet-bányászat indul!

Olyanokat kerestem, melyek csak úgy spontán "jöttek ill. előkerültek" és azonnal közelállónak éreztem. Nem lett hosszú a lista, de nem is kell annak lennie... ...lényeg, hogy tükrözzem velük érzéseimet. Pillanatnyi érzéseim? Szerintem nem... Mondjam azt, hogy "ilyen vagyok"? Szerintem inkább ezt sem... :) Lássuk miket találtam: 

"Minél jobban hiszel kiválasztott célodban és abban, hogy elérheted azt, annál biztosabb lehetsz, hogy így fog történni." (Shakti Gawain)

"Csak bízzál magadban, akkor tudni fogod, hogy hogyan kell élni." (Goethe)

"Senki sem róhatja fel nekünk, hogy olyanok vagyunk amilyenek, de azt igen, ha nem vagyunk önmagunk." (Tatiosz)

"Minden nap történik valami, amiért az ember szomorkodik, de minden nap történik valami, amiért érdemes élni és meghalni." (Hemingway)

"Az ember gyakran hiszi, hogy maga irányítja magát, holott pedig irányítják, s miközben elméjével az egyik cél felé halad, szíve észrevétlenül a másik felé vonja." (La Rochefoucauld)

"Senki sem magától lett olyan, ami. Mind ezernyi más emberből vagyunk. Bárki, aki valaha is kedvességet tett nekünk vagy bátorítóan szólt hozzánk része lett a mi karakterünknek, gondolatainknak, és sikereinknek is." (George Matthew Adams)

"Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt mindig ott van a lehetőség." (Albert Einstein)

"Ha erős vagy, légy szelíd, hogy a környezeted inkább tiszteljen, mint féljen tőled." (Khilón)

"Ne képzelj hatalmas dolgokat, a kicsik sokkal nehezebbek: Van, akinek nagy, nagy tetteket kell véghez vinni egy pillanat alatt, s van akinek egész életében sok aprót szorgalmasan, soha nem csüggedve. Kinek, kinek ereje szerint van kiszabva a feladat, s csak annyit kell elbírnia, amennyihez ereje van."

"Sohasem maguk a körülmények szabják meg kedélyállapotunkat, hanem mindig a hozzáállásunk a körülményekhez."

"A lelkiismeret olyan seb, amely sohasem gyógyul be, és amelybe még senki sem halt bele."

"Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája, mert emberek vagyunk. De ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá. De ha bántanak csak addig tűrd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd, hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!"

"Mielőtt megszólalsz, gondold végig, szebb-e, mint a csend, amit megtörsz vele..."

"Minden ember, minden apró mozzanat életedbe úgy került, hogy magad vontad oda. Az pedig, hogy most mit kezdesz velük rajtad áll."

"Soha nincs késő ahhoz, hogy aki eltévedt, visszataláljon a helyes útra. Mert az élet örök, s azért vagy ma az, aki vagy, mert az voltál, aki voltál."

"Gyönyörû az, ha az ember célba lát, s eléri azt, tûzön-vízen át." (Ibsen)

"Minél jobban odafigyelsz, annál többet hallasz, minél többet hallasz, annál mélyebben értesz." (Khjence Rinpocse)

"Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa." (Örkény István)

"Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka. Az a tapintat és az a gyöngédség, amely, mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert, mi sok, és mi kevés az emberi dolgokban, mit szabad és mi túlzás, mi fáj a másiknak! Ez a tapintat nemcsak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt." (Márai Sándor)

"Ha kapcsolatot akarsz teremteni valakivel, mérlegeld a következőket:

1. Vannak hátsó gondolataim?
2. Akarok feltételeket szabni?
3. Menekülés a célom?
4. Meg akarom változtatni?
5. Egy hiányérzetet akarok magamnál betölteni?

Ha csak egyikükre is igen a felelet, ne teremts kapcsolatot, mert Nálad nélkül neki jobb lehet."

Nem tartom magamat bölcs embernek... ...de ezeket az idézeteket olvasva... ...mindig megszorítják a szívemet. Elmentettem ezt a bejegyzést s rá 10 percre ezt szültem meg: amikor nagy leszek, lesz egy otthonom s, amikor megtalállak otthon leszek... ...de azt nem vágom, hogy miért pont most, pont ilyen témájú gondolat jut eszembe? Hm... ...mi van bennem?!?! ...vagy mi nincs bennem?!?! *ahhh* STOP

Nincsen még teljes életrajzom, csak életem.
Én nem csak lemorzsolom, leélem, hanem át is élem az életet!

...s életemben annyi minden történik. Véleményem szerint le sem lehet mindent írni, ami egy ember életében bekövetkezett, lezajlott, megtörtént. Persze, vannak jegyzetek. Ismerünk költőket s azoknak életét - de csak azokat a részeket, melyet megosztottak másokkal (szóban vagy írásban). Azon kívül még annyi minden történt velük, amit úgy gondoltak, hogy nem osztanak meg másokkal. De ez így természetes is! Én sem mondok el mindent magamról. Sokszor azért, mert nincs ki meghallgasson, illetve azért, mert éppen úgy értékelem a szituációt/történetet, hogy az nem tartozik másra csakis magamra. Történetek, melyeket magammal viszek a sírba - s onnan tudja Isten, hogy hova tovább.

Amikor meghalsz... Bekövetkezik az az óra, perc, pillanat s elbúcsúzol "ettől a világtól" lezárul egy élet, mely telis-tele volt történésekkel. (Minden ember egy külön story!) Boldog percekkel, szomorú napokkal, vidám órákkal, érzékeny momentumokkal. Mindenkiben van ilyen - ezt akár mondhatnám (írhatnám) úgy is, hogy ez is egy közös pontunk - hogy, hogyan döntönk: mit osztunk meg másokkal s mit nem.

Ami a múltban történt, az megtörtént - nem lehet csak úgy "eltörölni" (nem megtörténtté tekinteni illetve tenni). Nincs visszajátszás. Nincs visszaút. Az ember csak egy dolgot tehet s az az, hogy továbblép. Okos ember tanul a múltjából s úgy halad tovább, hogyha az esetleg rossz lett volna (gondolok itt azokra az eseményekre, amik már megtörténtek), hogy az többet elő ne fordulhasson. Illetve! Hogyha az élet hirtelen ismét hasonló helyzetbe keríti az illetőt, akkor azonnal úgy tudjon dönteni, hogy azt ne bánja meg.

Meghalsz - ez már születésedkor eldől. Mindenki meghal egyszer - de ez még egy cseppet sem "bizonyítja", hogy éltél"! Egy életnek akkor van értelme, amikor több benne a jó, mint a rossz. Senki sem tökéletes (én sem vagyok/voltam/leszek az), de azért igyekszem a jóra. Kinek mikor mi a jó? ...ezt csakis Te tudhatod: ahogyan döntesz. Talán múltad alapján? Élj másokért: adj örömöt azoknak, akiknek nincs. Legyen az ronda vagy szép ember, özvegy vagy mozgásban korlátolt, idős vagy fiatal... ...vagy akár hajléktalan. Neked is jól fog esni.

Az életnek van egy útja... Tavalyból lett idén. Az idei évet követi a jövő év (hacsak nem belénk ütközik valamilyen bolygó és asztala viszta goodbye van). Tegnapból lett ma s reménykedjünk abban, hogy holnap ismét felkelünk. Fel fogunk kelni! S minden nap cselekszünk (csinálunk valamit), lépünk! S minden lépésünk egy új lépés felé vezet... ...no, de az Út örök marad!

Élj értelmesen. Úgy, hogy az Neked is és másoknak is jó legyen. Ismeritek a "P.S. I Love You" filmet? Idézek: "Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk se távozik élve." Éppen ezért, mert rövid az életünk nem szabad baromságokra "elfogyasztani, elpazarolni". Persze, az ember néha nem tudja, hogy mit miért csinál - pláne, amikor betámad a szerelmi állapot. No, ha én szerelmes vagyok, akkor az agyam is elszáll - annyira lüke tudok lenni. S, hogyha "sikertelen" esemény lesz belőle... ...igaz fáj, mint egy atomcsapás, de nem szabad leragadni! Leragadsz egy szituációnál, akkor Neked annyi. Keserű leszel - s ez akár egész életedre is kihathat. Nem azt mondom, hogy el kell felejteni az illetőt, akibe belezúgtál - de esélyt kell Magadnak adnod, hogy ismét a boldogság tengerében úszkálhass. Megint: hogy kinek, mi a boldogság azt csakis önmaga tudja. Kikapcsolódás, szórakozás, ismerkedés... ...annyi ilyet tudnék felsorolni - de ennek mindenkinek magától kell rájönni. Nem vagyok én oktató... 

Albert Einstein mondta: "Mi az értelme létezésünknek, és mi értelme egyáltalán az élőlények életének? Erre a kérdésre válaszolni nem egyéb, mint vallásosnak lenni." Éppen ezért ebbe a témába bele sem megyek, annyira. Ahogyan azt korábban írtam ebben a bejegyzésemben: éljünk egymásért úgy, hogy a jóra-, őszinteségre és a szeretetre törekedjünk. Úgy gondolom ez minden vallásban benne van. Gondolkozom... ...s nem tudnék egy példát sem mondani, ahol XY azt írja, hogy ne légy jóba embertársaddal.

Még annyit, hogy az élet egyáltalán nem bonyolult! Csak abban az esetben az, hogyha azzá teszed Magadnak! Például, hogyha rettegsz a jövőtől (mi lesz akkor, hogyha ...) - nem szabad félelemben élni, mert az képes és megemészt s ismét csak azt tudom mondani, hogy egy szomorú/keserű öregember lesz Belőled. Te döntöd el, hogy miként élsz, s hogy miket hagysz gondolkodtatni fejedben. Volt egy olyan korszakom, amikor állandóan csak stresszeltem magamat... Iskolán... Szerelmen... Bulikon... Meg is lett akkor az eredménye! Iskolában bukdácsoltam. Szerelemben olyan sikertelen voltam, mint a huzat - pedig adott pillanatban, pillanatokban a tőlem telhető maximumot adtam (viszont -gondolom- látszott, hogy stresszeltem, s nem abban az állapotban voltam, amelybe egy másik ember "beleszerethetne"). Bulikban meg... ...elvesztem. Elveszett bennem a jó és a rossz ítélőképesség s úgy cselekedtem, ahogyan azt éppen gondoltam. (Megjegyzem: számos buliban "nem szomjas" az ember s ezért képes "elkanyarodni" - aztán meg visszatérni igencsak nehézkés lehet, adott "elkanyarodástól" függően.) ...de mihelyst úgy kezdtem el élni, hogy nem stresszeltem magamat a jövőn s igyekeztem mindent jól megfontoltan, átgondolva cselekedni a jelenben - máris nem volt olyan nehéz az életem! Nem buktam többet meg a suliban. Szerelmi ügyeimet úgy, ahogy kezelni tudom s a bulikat is jobban meg tudom válogatni - s nem történik baj.

"Hogyan fonjuk újra a régi élet fonalát? Hogyan folytatod tovább, ha a szíved mélyén kezded megérteni, hogy nincs már visszaút? Vannak dolgok, amiket az idő sem képes helyrehozni, olyan túlságosan mély sebek, amelyek hatalmukba kerítenek." (Gyűrűk ura c. film) Légy erős és békélj meg a múltaddal. A pozitív jövő csakit Tőled függ... ...te alakítgatod életrajzodat: legyen szép, békés és harmónikus: éld át az életedet! Legalábbis én ezt kívánom mindenkinek! STOP

Hm... Nem olyan rég hallottam egy történetet... ...templomban. Mesélte a Pap, hogy "olyan jó dolog adni, még akkor is, amikor nincs semmije az embernek" egy kedves mosolyt, gesztust, segítséget... ...mire megszólal egy kisfiú "én olyat is tudok adni, ami nekem nincs, de lehetne - összegyűjtök egy autóra és azt adom oda". *mindenki elmosolygott*

Viszont "továbbfejlesztve" ezt a történetet... ...hány olyan ember van a világon, aki "keserű", keserves életet él. Miért? Pert például kiskorában egy kedves szót nem kapott szüleitől, barátaitól szinte csak néha kapott törődést... ...megöregszik az ember, s ezek az érzések (tudat alatti érzések) megérnek benne. Sajnos a rossz irányba, s ezért lesz keserű, rosszkedvű az illető.

Soha sincs késő. Gondolj csak bele... Például Te, aki vagy "huszon-éves" valami szépet mondasz egy idős embernek. Ezzel így mi történik? Nem csak, hogy Magadnak okozol egy szebb napot, hanem az illető számára is becsillagozod 24-óráját..., hogy valaki kedves volt vele, szépet mondott vagy éppen lesegítette a trolibuszról.

(Nem olyan régen utaztam haza telkünkről s egy idős néni kérte, hogy segítsem átnézni mobiltelefonját, mert nem tudja kezelni, nem érti, hogyan lehet megnézni a "nem fogadott hívásokat". Megtanítottam rá - pár gombnyomás az egész, Nokia. Panaszolja nekem, hogy "ezek a mai fiatalok úgy értenek ezekhez a kütyükhöz s ő meg olyan béna, hogy még egy ilyen apróságra sem képes, hogy megnézze kinek a hívását nem bírta fogadni". Azonnal "leintettem" a nénit s mondtam Neki, hogy ez lehet, hogy így van, de "ezek a mai fiatalok egészen biztosan nem tudnak olyan finomat sütni/főzni, mint Ön, mert mindenki csak gyorséttermekbe jár"! Hogy felcsillant a szeme - a mai napig nem felejtem el... ...mellette, egy ketrec-szerű izében vitte cicáját haza. Nekem ez nagy élmény volt, talán örök emlék is... Nem tudom.)

Tehát nem mindig csak kapni jó, hogy belül jól érezd Magad! Szükséges az odafigyelés mások iránt... ...különben könnyedén keserű életed lehet. (Nem tudom, hogy most elég "világosan" írok-e, de ezt én így gondolom.) Hogyha úgy öregszel meg, hogy gondolsz másokra (nem muszáj mindig - igaz a spontán cselekedet dupla örömöt jelenthet számodra is és egyaránt annak is, akinek segítettél ill. mondtál valamit) sokkal vidámabb "felnőtt", ember leszel.

Persze nem lehet úgy közlekedni, hogy állandóan erre figyelsz - belebolondulnál. Egyszerűen csak a jóra, tiszta indulatokra kell gondolni. Gondolni? Frászkarikát! Hogyha ez eleve nincs benned (tisztaság, őszinteség), akkor nehéz dolgod van - s ilyenkor nem árt éjszakánként "lelkigyakorlatot" tartanod (hogy vajon mi minden jót/rosszat csináltál aznap - s "hibáidat" észrevéve, azon valamilyen módon javítani, amennyiben még lehet - tanulj az esetekből, eseteidből).

Én rengeteg "kijavíthatatlan" hibát követtem el már, eddigi életemben. Sokszor lenéztem embereket, semmibe vettem őket... ...mire fel? Nem tudom, egyszerűen olyan voltam akkor. Gondolom azt hittem, hogy megtehetem azt, hogy csak saját ügyeimre ügyelek. Helytelen, nem tetten jól - most már tudom. Rájöttem, hogy: érdemes egy kicsit figyelemmel lenni környezetedre! ...s "nem árt", hogyha környezeted jó emberekből tevődik össze - mert vannak olyanok, akik észrevéve, hogy mennyire "odaadó" vagy azonnal kihasználják jóindulatodat. (VÁLOGASD MEG BARÁTAIDAT!!!)

Szóval szerintem vannak esetek, amikor adni jobb, mint kapni. Fordítva előfordulhat, hogy olyat kapsz, amit nem tudsz viszonozni. Mindenkivel légy jó. Én úgy vagyok vele, hogy nem ugyanonnan (ugyanattól az embertől) "várom" a jót, akivel jót tettem. Ez az élet játéka... ...majd jön valami jó (feltéve, ha megérdemlem). Amennyiben tisztán élsz: bajod nem lehet. De mihelyst sunyiságokba keveredsz... ...sunyiságok bekebeleznek! (Nehéz kimászni..., visszatérni a jó/helyes útra! OK, kinek mi a helyes: ahány ember annyi válasz. Elfogadható, nem?)

Ez olyan, mint a lakásban a rend. Tarts rendet (élj tisztán) s a rend megtart Téged (ergo a tisztaság megtart Téged s nem keveredhetsz bajba). Bajba való keveredésről más nem tehet - csakis Te. Éppen ezért, józanul válogasd meg Barátaidat. Egy barátság nem ott kezdődik, hogy össze-vissza halmozzátok egymást bulikkal, eseményekkel... ...van szád - neki is: éppen ezért laza beszélgetések - odafigyelés, hogy milyen emberrel van dolgod. Amennyiben látod, hogy valamilyen módon "lelkileg sérült", segíts rajta (de soha ne direkt módszerekkel, mert az bántó is lehet)... ...hogy is mondják? Tapogatózni kell. S hidd el Neked is nagyon jól fog esni, hogyha látod azt, hogy örömöt ököztál Neki - például azzal, hogy elfogdtad, mint Barát úgy, ahogy van s látja, hogy törődsz, foglalkozol vele. Pótolhatatlan dolog!

Anno jártam az Astoria aluljáróban, ahol egy hajléktalan(?) nő a lépcsőn kéregetett. Ignoráltam, viszont mire felértem a lépcsőn találtam egy 50 Forintost a zsebemben. Fogtam magamat, visszamentem s oda adtam Neki (meg sem hallgattam, hogy mit mondott - zavarba jöttem s csak könnyezett a szemem, hogy bármikor bárki oda-, ilyen szituációba kerülhet). Érdekes módon onnantól kezdve jobb kedvem volt. Nem tudom mennyi "örömöt" okoztam az asszonynak... ...azt viszont tudtam, hogy adtam olyasmit, amit fel tud használni valamire (nem, nem is foglalkoztatott, hogy mire fogja azt költeni - amúgy nem nézett ki alkoholista típusnak - jó emberismerő vagyok). Tudom, 50 Forint egyenlő a semmivel, de az érzés, hogy segíthettem... ...jó volt.

Azon mosolygok el (mostanában), hogy minden vásárlás után azt mondom az eladónak, hogy "további szép napot kívánok"! Reakciók? Általában van 2 másodperc, mire viszont kívánják nekem. S látom a mosolyt arcukon, hogy jól esett nekik ez az egyszerű, pár szóból álló mondat. Részemről, nem várom azt, hogy viszontkívánják - nem azért mondom. Egyszerűen "örülök"(?), hogy letudtam a vásárlási akciót és indulhatok el... ...de mihelyst hallom, hogy "önnek is viszont kívánom" (vagy valami ilyesmi tartalmú szöveg) dupla mosollyal császkálok az utcán. Persze nem úgy, mint egy félnótás - mert belül mosolygok, és örülök, hogy volt egy kedves szóváltás. (S legközelebb már egy mosollyal fogadnak, hogy "jó napot"!)

Tehát nem muszáj, hogy legyen valami foghatnivalód, amit adni tudnál, hogy örömöt/boldogságot okozz mások számára. Lényed lelke legyen tiszta... ...mást nem tudok most mondani/írni. Ok, ennek a mókusnak foghatnivaló (elemózsia) van a kezében... ...de szerintem megosztja...

Amikor tiszta szívből próbálunk adni, észrevesszük és rácsodálkozunk, mennyi mindent kapunk, és bár mi akartunk adni és segíteni, de igazából kaptunk és nekünk segítettek...

Őszintén nem is tudom, hogy ezeket miért írtam le - egy hete foglalkoztat ez az adni/kapni gondolat - minden nap beugrik (vásárláskor). Amúgy, hogyha "félénk" vagy megszólalni, akkor egyszerűen mosolyogj! S észre fogod venni azt, hogy mosolyodat mosoly fogja fogadni - ez is egyfajta örömforrás lehet számodra (amennyiben értékelni tudod ezt a gesztust).

Nem vágom most, hogy egybefüggő volna-e ez a bejegyzésem - csak úgy írtam, írtam mindent, ami eszembe jutott... ...és lassan 06:20 (ideje volna lefeküdnöm - eddig céges melóval kellett foglalkoznom, mert ugye: hazahoztam munkámat/lemaradásomat), s úúúgy fogok aludni, mint egy újszülött mormota (most meg ne nyúzz - szükségem van bőrömre/bundámra). Van pontosan 1 óra alvásnyi időm - 3 órán át fejtettem ki gondolatomat, súlyos. Jó éjt! STOP

...nagyon szép és nyugodt volt. Minden úgy "ment", ahogyan annak mennie kellett. Ok-ok, kicsit késtem munkahelyemről (megint), de mindig(!) belótolom az "elvesztegetett" időt. (Nem tehetek róla, hogy éppen túrják a Hősök tere és az Állatkert környékét!) Pl.: még mindig ben vagyok... Igaz most per pillanat nem a munkámmal foglalkozom, de úgy gondoltam (ebédidő gyaránt - mert ugye az sem volt nekem még, nagyon), hogy írok egy kicsit. Szeretek írni. Szeretem gondolataimat "letudni" (azaz "kitudni") fejecskémből.

Egész nap esett az eső - és nem keveset kellett kint szaladgálnom. Nem baj - legalább jól összeszidtam magamat, hogy nem hoztam magammal sapkát/sálat/kesztyűt. Persze kedvenc esernyőmre ügyeltem, amit egyszer majdnem a CBA-ban hagytam (miközben nagyban pakolásztam összefele), aztán meg majdnem az 1-es villamoson hagytam (felakasztottam az ülések melletti korlátra, hogy csöpögjön szépen le - és ne vizezzen össze). No, de utóbbi esetben már idejében észbe kaptam, nehogy otthagyjam.

Szerda van s mégis olyan hétvégi feelingem van. Miért? Hétfőn szabadságon voltam, ezért logikusan keddi feelingnek kéne, hogy legyen... ...bonyesz (bonyolult) ez az élet (életérzés?).

Hogyha egy szóval kéne fogalmaznom a mai napomat, akkor azt mondanám, hogy harmónikus. Harmónia - milyen szép szó! S, hogyha angolosra venném (a magyar szó kiejtését), akkor valami ilyesmi volna: "her monia". "Her" = nőnem. "Mónia" az meg olyan feminim hangzású... ...leszbikus? *muhahaha* Leszbikus napom lett volna? Ez vicces - de ezzel nem viccelődünk. Egy szóval a mai napom "szép" volt.

Igaz, tisztában vagyok vele, hogy még itt fogok dolgozgatni minimum egy órát, aztán gyorsan haza (enni, hogyha időm engedi) s sipirc tovább, dolgozni (rendezvényszervezés). Szóval ma is, mire ágyba kerülök, az legalább éjfél lesz. Nem unatkoztam ma.

Érzéseimmel is kibékültem, mert normális szituációk léptek fel... ...nem okozott külön nyugtalanságot senki sem és senki sem! Sőt mi több! Miközben rohantam be a MÁV központba, a 14-es villamos (amin utaztam) kigyulladt (legalábbis olyan égett szag volt, hogy az emberek menekültek róla). Egy megálló a 105-ös busszal s leszálltam a Béke téren, ahol banki ügyeimet el tudtam végezni - amit már... ...egy jó ideje halogattam, mert állandóan itt voltam, dolgoztam, szervezgettem, honlapokat csináltam, kórházban dekkoltam, gyógyulgattam - tartottam az iramot az élettel. Most már csak egy jó kis kiadós buláj (buli) kéne. ...de azt most egyelőre nem nagyon szabad(na). Maximum "mérsékelten" s úgy, hogy idejében ágyba kerüljek (egyedül és alvási szándékkal). Most ez jó is nekem - nem kell több.

Sokáig úgy éreztem magamat, mint egy zombi a budapesti ködben. Most legalább úgy érzem magamat, mint egy ember a hideg őszi-, szeles- és esős időben. Ma is majd megfagytam. De szerencsére nem tettem azt, mert meleg vagyok (mármint a szervezetem) és (egyelőre) még nem vagyok az az igazán "nagydarab" típusú" ember. No de, ha majd az leszek (pozitív gondolkodás), akkor aztán legnagyobb ellenségem lesz: a hideg. Több bőrfelületem lesz, mely fázhatna? *hihi* Ez hülyeség... ...viszont mostani célom, kórházolgatás után: visszaerősödni (plusz még jobban) és úgy kinézni, mint... ...a barnahajú herceg a fekete lovon. Ó fekete lovacskám...

Viszont most, hogy hamarabb hazaérjek nem húzhatom itt az időt - pedig szívem szerint most sokat bírnék-, sok mindenről írni. Nem tehetem! Hív a természet, azaz hív a munka, s utána pedig éhes gyomromat megtöltve haladok tovább - de erről már írtam. Úgyhogy: Goodbye! STOP

Ez most csak úgy jött... ...most esik az eső - de lesz még szivárvány, én úgy érzem. Szép napot Mindenkinek. Munka van. ♥ Dani.

<=== Régen | Most ===>

Na igen! Régen full lilás volt blogom - lásd első "képemet". Most, hogy új "korszakot" kezdtem meg úgy döntöttem, hogy kedvenc színemet (kék-türkiz) választom. Szerintem egy fokkal vidámabb. Most már csak ezt a fényképemet ("pofámat") kellene aktualizálni. No de, ami késik: nem múlik! Már van egy kijelölt kép (egy nagyon jól sikerült igazolványkép), de úgy döntöttem, hogy egy kicsit még azért várok ezzel... ...addig is régi képeim itt láthatóak. :) STOP

Nehéz írni az ilyen dolgokról - könnyebb képekkel kifejezni azt, amit belül érzek. Egyszer volt az (ezen a héten), hogy egy olyan valakiben csalódtam, aki állandóan azt mondta nekem, hogy "hjajj már Danika, ne vegyél mindent magadra" aztán meg van az az érzés, amit annyira nehezen emésztek meg: kórház utáni felépülés. Nem, nem megy egyszerűen - de haladok, rendesen! Pláne akkor nem, amikor "a múltamból lévő emberek" cseszegetnek. (Értsd. pl. az előző embernek a barátját.)

A mai napom jól telt. Kialudtam magamat. Tegnap meg egész nap Verőcén voltunk - majd mutatok (itt, hamarosan) képeket - csak még le kell kicinyítenem őket. Ismét, mint egy őrült: rendet rakok a szobámban. Ez kb. már egy függőségnek is felfogható. Jobban oda kell magamra figyelnem - s azokra, akikkel barátkozom (2009.júl.5.). Jó éjt és: STOP

Az élet egyszer hol vidám, hol szomorú. Ezt a képet látván nem tudom eldönteni, hogy melyikőjük fog "győzni" kajaszerzés ügyében. A kacsa jobban tud úszni - nézd meg a lábait. A glamb pedig hirtelen fel tuja kapni az elemózsiát s elröppen. Ellenben viszont a kacsának erősebb csőre van...

...számomra most sajnos úgy tűnik, hogy ez a szárnyas-patkány (galamb) veszíteni fog. Veszíteni tudni kell. Még, hogyha ember vagy, akkor is. Nem lehetsz mintig "te a nyerő". Kész vagyok... ...galambnak érzem magamat s úgy érzem, hogy az elemózsia jelen esetben a "barátaim" illetve új barátjuk: a kacsa.

Nem vagyok szomorú - kemény heteken mentem keresztül. De! Ennek ellenére olyan emberek (Barát) fordulnak ellenem, akikről nem is gondoltam volna. S itt akár oda tudnék kanyarodni, hogy mit is jelent a Barátság, illetve barátság. Barátság véleményem szerint erősebb, mint a szerelem, mert mindenben kitartanak egymás mellett... ...holott a szerelem egy kicsit végesnek mondható, nem? S, hogyha véget ér egy szerelem -adott tényező miatt- visszahozható-e a barátság? Nem.

S ennek ez a rendje. Eddigi életem során olyan emberekkel kerültem össze, akik "szerelmi-fajtaságot" akartak, de mihelyst nem alakult ki semmi - úgy eltávolodtunk, mint, ahogyan az afrikai elefántok a keleti partoktól (nyugatra haladtak) a bizonyos cunami idején, holott őket nem nagyon érintette a esemény, de mégis érezték, hogy valami nem működik. A világban sok-sok minden nem működik úgy, ahogy annak mennie kellene.

Nem tudom, és nem is akarom leírni, hogy milyen napom volt ma (azaz tegnap este, szerdán), de egy gyötrelem volt. Olyan hirtelen támadást kaptam egy olyan "Barát barátjától"... Számítson? Érdekeljen? Legyek gonosz? Nem. Minek? Gonosz volnék "Barátom" úgyis megvédené jelenlegi választottját... ...s csak keservesebb szituációban érezném magamat. Ilyenkor tovább kell tudni lépni - az élet megállás nélkül menjen csak tovább. Még akkor is, amikor mindenkinek van egy köszös pontja (templomban hallottam, múlt héten: mindnyájan meghalunk - ez a közös pontunk). Egy kicsit ijesztő, de van benne sok bíztatás is. Minden percet kihasználni addig az időpontig, amíg be nem következik az, aminek (akinek?) már nincs nyoma.

Nyoma lehet egy alkotásnak, egy tevékenységnek - melyet a társadalom éveken át folytat. Viszont a jó emlékeknek örökös nyoma marad azoknak a számára, akiknek már csak egy sírkő (vagy az sem) a "nyoma". Lényeg, a lényeg, hogy éljünk boldogan - szeressük egymást (őszintén) és egy percig se gondoljunk olyasmire, amit lehet, hogy már egy hét múlva megbánnánk... ...annak ellenére, hogyha valaki képes valamit megbánni s azt jóvá tenni, igazán erős emberi jellem. Kevés ilyen van... ...de sajnos én úgy vettem észre, hogy pont attól az embertől kaptam olyan "leszólást", akiben megbíztam, őszintén elmondtam kórházi eseményeimet -  s mihelyst átestem mindenen, a mai napig csakis a negatívumokat látja bennem, mert ugye a kacsának sokkal erősebb csőre van s szíve nem bír ellenállni. Én minden esetre továbbra is szeretettel gondolok Rá, mert: általa is több lettem, egy kicsivel. STOP